2010. december 31., péntek
2011
2010. december 31., péntek
Napi haiku - 226 -
Havon madár járt:
verset írt... Már elrepült -
a kert nyitott könyv.
Kovács András Ferenc
2010. december 30., csütörtök
Fénysebességgel
Megan Sweeney, amerikai bob versenyző csúszik éppen a jégalagútban.
Forrás: boston.com
2010. december 29., szerda
1000 magyar haiku
Az antológia elsőként vállalkozik arra, hogy a nálunk nemrég meghonosodott és népszerűvé vált költői műfaj, a haiku magyar alkotásaiból gazdag válogatást nyújtson. E japán eredetű költemény először csak fordításokban jelent meg magyar nyelven. A japán költészet utáni érdeklődés az impresszionizmus elterjedésével függött össze a XX. század elején. Hiszen a haiku pillanatnyi benyomást próbál meg érzékeltetni, a világról alkotott hangulatokat, érzéseket önti szavakba, arra bíztatva az olvasót, hogy tovább szője magában ezeket az impressziókat.
A magyar költők is egyre többen alkották és alkotják meg ilyen típusú sűrített verseiket. Nemcsak a négy évszakot megéneklő klasszikus műforma bűvöletében írnak, hanem a modern haikunak is vannak követői, nem is kevesen. Ebben a gyűjteményben kétszáznyolcvankét magyar költő verseit olvashatjuk: szerzők határon innen, túl, olykor messze túl.. A kötet avatott összeállítója, a tanulmány értékű előszó írója, Vihar Judit huszonöt témakörbe csoportosította a bő válogatásból merített ezer haikut. Helyet kaptak olyan halhatatlan költőink remeklései is a kötetben, akik még csak haikuszerű költeményeket írtak, így Radnóti, Jékely, Pilinszky, Petri György verseiben gyönyörködhet az olvasó. A magyar haiku azonban az idők során sajátosan magyar arculatot vett föl. Bizonyos esetekben a formája változott, máskor tartalmi jegyei alakultak át, de olyan haikukkal is találkozhatunk, melyek mind formai, mind tartalmi szempontból magyar jellegzetességekkel rendelkeznek (példa: a filozófiai töltetű epigrammaszerű haikumű).
A kötet mindezen törekvések s eredmények színes tárházat kínálja.
2010. december 28., kedd
Napi haiku - 225 -
Hogy az ecsetet
letettem, szemtől szembe,
a holdnak mondom –
Koha
2010. december 28., kedd
Lábbeli varangyból
Divatcikké válhat a mérgező aga-varangy (Bufo marinus), amelyet az 1930-as években honosítottak meg Ausztráliában és azóta úgy elszaporodott az ötödik földrészen, hogy már a krokodilállományt is veszélyezteti. Egy testvérpár kezdeményezésére az ártalmas kétéltű bőrét luxuscipők előállítására használják fel.
A két fivér, Rupert és Matt Noffs elegáns teniszcipőket készít a rút varangy bőréből, a bevételt pedig jótékonysági célra, a szegények támogatására fordítja.
A 20 centiméterre is megnövő dél-amerikai varangyfajt a cukornád rovarkártevői ellen honosították meg Ausztráliában, de olyan nagy mértékben elszaporodott, hogy veszélyezteti a többi, őshonos állatfajt. Ausztráliában évek óta minden módon irtani próbálják, kevés sikerrel.
A Noff-testvérek teniszcipői kenguru- és aga-varangybőrből készülnek.
"A bőröket befestjük kék, arany, vörös, fekete színre vagy rózsaszínűre, így igazán gyönyörűek, és igen tartósak. Ezek a varangyok ártalmas állatok, így igazán jó dolog hasznosítani őket, amikor elpusztulnak" - mondta Rupert a sydneyi Gideon butik megnyitásakor. Véleménye szerint az aga-varangyok "iszonyúan csúnyák", kezdetben nem is hitte, hogy hólyagos bőrüket fel lehet használni abban a luxusüzletben, amelyet testvérével együtt nyitottak jótékonysági tevékenységük finanszírozására. Az eredmény azonban minden várakozásukat felülmúlta.
A varangybőr teniszcipők forgalmazásával pénzelni tudják a fiatal drogosok és hajléktalanok társadalmi beillesztésére irányuló tevékenységüket. Ez a munka családi hagyomány, nagyapjuk, Ted Noffs az 1960-as években nyitott befogadóközpontot a sydneyi hajléktalanok számára a város nyugati részén.
"Ezeknek a fiataloknak a többsége nincstelen, nagyon nehéz környezetben nőttek fel. Eljönnek az Utcaegyetemre - ez a jótékonysági központ neve - és hat hónappal később a Da Vinci kódot olvassák, és munkát is találnak a Gideon-butikban" - magyarázza Rupert.
A luxusüzletben a marhabőr teniszcipő 160 ausztráliai dollárba kerül, a kenguru- és varangybőr kombinációból készült luxusváltozat viszont 450 ausztráliai dollárba (mintegy 70 ezer forint). Minden sportcipőt kézzel varrnak, Ausztráliában, korlátozott - napi 20-30 pár - mennyiségben.
"Nem vitás, hogy így nyolcszor annyiba kerülnek, mintha Kínában készülnének, de örülünk, hogy akik készítik őket, rendesen keresnek. Arról nem is beszélve, hogy a minőségük rendkívül jó" - mondta Rupert Noff.
Az aga-varangybőr cipők ötlete két éve, a gazdasági világválság hatására született, amikor a jótékonysági adományok megritkultak. "Akkor támadt az a gondolatunk, hogy luxusmárkát hozunk létre"
Azt azonban nem tervezik, hogy más tipikus ausztráliai állatok, például a koala vagy a hangyászsün bőréből készítsenek luxuscipőt. "Szó sem lehet róla! Előbb szabaduljunk meg az aga-varangytól!" - mondja Rupert.
2010. december 26., vasárnap
Napi haiku - 224 -
Zárkózottságom
ajtajában forgatod
a régi kulcsot.
Harján Silvia
2010. december 22., szerda
ET
Valamilyen szinten földön kívülinek érzem magam. Látogatóban vagyok itt egy ideig. És emellett emberi alakot öltöttem. Érzelmileg nagyon kötődöm a fajhoz, ezért testet öltöttem. De énemnek van egy végtelen aspektusa is. Számomra így kerek a világ. Talán különösnek tűnik ez az egész, de nekem olyan, mint egy spirituális gyakorlat.
2010. december 21., kedd
Napi haiku - 223 -
Öblös csészében
Eltűnik az üresség
S én létezem
Kiliti Natália
2010. december 21., kedd
Budapesti ünnepek
Újra Budapesten, nemsokára karácsony, havas a város és az ilyenkor szokásos embertömeg mindenhol. Számomra ezúttal nyugalom, téblábolás, cappucino, szemlélődés, helyére került dolgok, érzések, gondolatok. A következő év csak jobb lehet, mint az idei; írhatnám azt is, hogy a 2010-es évnél nem nehéz jobbnak lennie.
Pár bejegyzés talán még belefér, jövőre egyelőre úgy döntöttem, szüneteltetem a bloggolást.
2010. december 20., hétfő
Pislogás
Radnóti Miklós
Itt alszik kedvesed
és vele alszik a lába nagyujján a légy is.
Vigyázz! fölneveted.
Olyan símogató a világ néha mégis.
2010. december 17., péntek
Napi haiku - 222 -
A havas úton
barátságosan félre
álltak a kutyák.
Kobajasi Issza
2010. december 17., péntek
A világ nem csak akarat
Határos vagyok, ennyi elég. Hol belemegyek valamibe, hol kiválok, de a kettő között nincs lényegi különbség. Jó túllenni több mindenen, nincs miért és kiért akaratoskodjak. Die Welt ist nich nur Wille, a világ nem csak akarat, hanem vágy, remény és félelem. A vágyból még megtartok valamennyit, egy csipetnyit a reményből és a félelemből is, így emberségesebb. Túlságosan belegabalyodott az ember a világba. A terápia haszontalan, persze nem a terapeutának, ő ebből él.
Egykor valamilyen szent, titkos, áldozatkész nagyságot kerestünk. Akik ezt magukon viselték, etűntek. A tradíció szerint ők tartották össze a világot. Az átadás, a világ láncszemei szétesnek. - Ne tévesszen meg senkit a globalizáció. A Föld millió fajához, finom egyensúlyához, lényei intelligenciájához nincs köze. - Bespájzolom nyugatot, keletet, a titkos Közel- és Távol Kelet itt van a polcomon, a szent sarokban, az ereimben. Nagy, derűs, hűvös helyről, amelyet időnként jól befűtöttek, nézem azt, ami van. Az én mindenhatóságába vetett hit megerősítéséhez nem elég a kép, az is kell, hogy az ember ne találkozzon a Te-vel, a másikkal, csak önmagával, hogy a másik is olyan legyen, mint én. Az én tükröződései a Te kihívása nélkül. Nem tudom, hogy minek kell történie egy metanoitéhez, egy átlényegítő változáshoz. A világ éhes, mindenáron élni akarja a maga által kreált képeket.
Dicsőfi Endre
2010. december 16., csütörtök
Minőség
"Boldog vagyok, hogy Minőségre okít ebben a tanodában. Ritka madár az."
"Vigyázok rá - válaszolta -, hogy ki ne vesszen."
"Helyes!" - kurjantotta Sarah, és nyargalt tovább.
Phaidrosz ismét elmerült a jegyzetben, de egyre Sarah erősködése visszhangzóit a fülében. Mi a nyavalyát akarhat mondani? Minőség! Persze hogy Minőséget tanít! Ki vallana egyebet? Azzal körmölt tovább.
Elkeserítették a hagyományos fogalmazási gyakorlatok is, mert azok megálltak a tananyag minden újabb reformját. Tenyerest kapsz, ha lóg a határozószó! Ilyesmik. Helyesírás, helyes központozás, helyes mondatfűzés. Csiribiri szabályok csiribiri embereknek. Akiben éppen gondolat fogamzik, az a szabályok kincsestárát nem tarthatja a szeme előtt. Illemtan ez valójában, amely nem kedvességből, tisztességből, emberségből táplálkozik, hanem abból a pöfeteg vágyból, hogy ha bevágjuk, lehetünk hölgyek és urak. A hölgyek meg az urak tudnak késsel-villával bánni, de a mondataik se köpnek a szőnyeg mellé. Sic itur ad Astoria.
Csakhogy Montanában másfelé vitt az aranyszabályok útja. Aki megszívlelte mindet, azt keletről szalajtott seggfejnek nézték. A hagyományos fogalmazási gyakorlatokból ezért Phaidrosz is, akárcsak a többi tanár, "az elengedhetetlent" követelte meg.
A visszhang ismét megcsendült a fülében. Minőség? Ingerlő, ha ugyan nem dühítő kérdés. Kibámult az ablakon, és nem szabadulhatott tőle. Minőség?
Órákkal később ott ült még mindig, sarka az ablak párkányán, úgy bámulta a besötétedett eget. A telefon csöngött. Felesége kereste. Phaidrosz ígérte neki, hogy hamarosan otthon lesz, aztán elfelejtkezett ígéretéről és minden egyébről. Hajnali három tájt összetörtén meg kellett vallania, hogy egy lépéssel közelebb nem jutott a Minőséghez, de akkor összecsomagolta az irattáskáját, és hazaindult. A legtöbben félretették volna a kérdést, ha egyszer látni való, hogy sehova nem jutnak vele, és más dolguk szorítja őket. Phaidroszt azonban nyomasztotta, hogy nem taníthat legjobb meggyőződésének parancsa szerint, azért egyéb tennivalóit tette félre, és másnap reggel arra ébredt, hogy a Minőség mered rá jeges tekintettel. Három óra alvás után érezte, aznapi előadásából semmi nem lesz, jegyzeteivel sem készült el, azért belépett az osztályba, s ezt véste föl a táblára: "Kétoldalas esszét tessék írni ezzel a címmel: Mi a minőség a gondolkodásban és a megfogalmazott állításban?" S amíg a növendékek nekifogtak, letelepedett a fűtőtesthez, és tovább töprengett a Minőségen.
Óra végére úgy látszott, senki nem fejezi be a fogalmazást, és Phaidrosz megengedte, hogy hazavigyék leckének. Ezzel az osztállyal nem találkozott a következő két napban, azért volt ideje, hogy leckéjüket a magáénak tekintse. Közben találkozott egy-egy növendékkel, és köszönésükből dacot és szorongást olvasott ki. Az én cipőmben vannak, gondolta el.
Minőség! Tudni való, mi az, mégsem tudni. Némely dolgok különbek másoknál, vagyis több bennük a minőség. Mégis, amikor a különb tulajdonságokat összegezni kell, kifújt az igyekezet. Egyszerre nincs mit mondani. Ha azonban megmondani nem lehet, mi a Minőség, tudni honnan - akár azt is, hogy létezik? Ha senki nem tudja, mi az, számolni nem is lehet vele a gyakorlatban. Holott a gyakorlatban ismerik. Mi egyébről tanúskodnának "az érdemjegyek"? Miért fizetnek vagyonokat némely dolgokért, s miért kerülnek mások a kukába? Ha nem azért, mert egyik dolog különb a másikánál? Csakhogy mi a különb? így hajszolodott körbe-körbe, és nem talált fogózót.
Mi a bánat a Minőség úgy mégis?
R. Pirsig: A zen meg a motorkerékpár ápolás művészete